Három fiúgyerek mellett nem meglepő, hogy már előre köszönnek nekünk az ügyeleten.
A gyerekek rutinosan ülnek a vizsgálószékbe, a röntgentől sem rémülnek meg...szinte, mintha hazajárnánk...
Sajnos...
Az idei vakáció igazából még el sem kezdődött, de már 3 balesetünk volt...igaz (kopp-kopp) orvos nélkül megúsztuk!
A tegnap kissé sok(k)oló volt.
Ádi lefekvéshez készülődik, szokás szerint az Ő kis vehemenciájával dobja hátra magát, de megint elvéti az irányzékot (5-ből 3-szor)
Most az ágya melletti komód sarkát kapta el a tarkója.
Mire beértem a sírásra Deni (aki hiába állt ott mellette, nem tudta kivédeni, olyan gyorsan történt) tenyere már tiszta vér volt, átvettem Ádit, de egy pillanat alatt az én tenyerem is tiszta vér lett.
Ki a fürdőbe, jéghideg víz, törölköző...5 percig csak szorítottam.
Ádit magamhoz, a törölközőt a sebre.
Szerencsére nem nagy volt a seb, de háromszög alakja miatt sokáig és nagyon vérzett.
Az esés után 15 perccel már horkolt a fiatalúr. Apa meséje álomba ringatta.
Rajtam, ahogy szokott, csak utólag jött ki a stressz, percekig remegtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése