Nem lesz több ilyen!

Mármint olyan, hogy egy nap több bejegyzést írok.
Arról viszont kell pár szó, hogy hogyan lettünk 3 gyerekesből 4 gyerekes család!

Egyszer csak felmerült a kérdés, először csak viccesen, poénkodva...6 személyes az asztal, mi meg csak 5-en vagyunk, simán elférne még egy gyerek, a joghurtok is négyesével vannak csomagolva, mindig marad egy!
Az öt páratlan szám, nem tudjuk igazságosan elosztani a gyerekeket, ha jövünk-megyünk valahová...márpedig mi mindig megyünk valahová!
Addig-addig mondogattuk, amíg mind a ketten éreztük, nagyon szeretnénk még egy gyereket!
Van hely a szívünkben, az étkezőasztalnál és a házban is :)
Türelem, idegrendszer, alvás nélküli katatón állapot elviselése adott 3 fiú után, így ez nem is volt szempont.
Bíztam benne, hogy menni fog pikk-pakk, hisz mindig így volt, de az élet közbeszólt.
Az az egy "kikötésem volt", hogy még a 38. szülinapom előtt a karomban tarthassam. Nekem ez az életkor volt a lélektani határ.
Elmúltam 37, de valahogy nem jött a baba.
A részletek most nem fontosak, elég annyi, hogy másfél év után, sok kudarccal és sírással a hátam mögött  2015. áprilisában feladtam. Mivel abban az évben decemberben töltöttem a 38-at, így a "kikötésem" véghatárához értem...
Eldobtam a sok ketyerét és a testi-lelki sebeimet is elástam jó mélyre.
Júniusban viszont olyan erős megérzésem támadt, hogy azonnal vettem egy tesztet.
Pozitív.
A másnap elvégzett 3 teszt is pozitív.
Eleinte el sem akartam hinni, de az ultrahang megerősítette, hogy ott van, jól van.
Sokan tudni vélik, hogy azért akartunk még egy babát mert kislányt szerettünk volna.
Mi ilyenkor mindig azt válaszoltuk, hogy mi nem lány vagy fiút szeretnénk, hanem GYEREKET!
Elcsépelt, de igaz: egészséges legyen és maradjon velünk...
A rossz tapasztalatok a hosszú próbálkozás és a szakmám által (gyerekápoló vagyok) látott sok-sok borzalom után, őszintén mondtam: mindegy, csak egészséges legyen!
A pozitív teszt után én annyira biztos voltam benne, hogy 4 kisfiam lesz, hogy 6 hetes terhesen vettem egy kék, horgolt takarót!
Abban már első körben egyetértettünk Apával, hogy ha sikerül, akkor a legkorábban elvégeztetünk egy bizonyos genetikai vizsgálatot, ahol a baba kromoszómáit vizsgálják (Down kór, Edwards és Patau szindróma)
A 10. héten, egy vérvétel elég volt, így megúsztuk a rettegett magzatvíz vételt, amit Miluval átéltem.
10 nappal később telefonon kerestek. A kedves hölgy, nem húzta az időt, azzal kezdte, hogy EGÉSZSÉGES a kisbabánk összes kromoszómája!
Persze sírtam, Apa pedig azt hitte azért,mert baj van.
Aztán megkérdezték, hogy akarjuk-e tudni a baba nemét ( a kromoszómákból ugye az is kiderül)
Persze, hogy akartuk tudni!
- KISLÁNY!!!
- Tessék?
- Önnek kislánya lesz!
...ekkor már zokogtam!
Kislányom? Nekem? Kislányom?
Lesz egy kislányom!!!

Gond nélküli majd' 9 hónap után, napra pontosan a 37.héten, 2710 gr-al és 47 cm-el megszületett Dóra!
Csendes, békés, 2 órás születése volt, félhomályban, Apa segítségével. Nem sírt fel, csak nézett rám és az a pillanat örökre belevésődött a szívembe.
Azóta is ilyen békés, nyugodt kislány, aki bearanyozza a mindennapjainkat!
Nem lehetek elég hálás a sorsnak!

..mert az ember önző...mindig többet akar a jóból...