Szombat reggel, apró neszekre, halk zajokra ébredtem.
A hálószobánk ajtaja mindig nyitva, így hallgatózhattam.
-gyere Ádi hozd a sámlit-ott van a vaj mögött-hol a tálca-késsel nem szabad-
Aztán egyszer csak megjelentek az ajtóban Ők hárman, 2 tálcával!
Fél 7-kor felébredtek és reggelit készítettek nekünk!
Szalámis zsömlét kaptunk, kávéval!
Aki ismer, tudja: a kávét forrón szeretem, csak tejjel, cukor nélkül
Ahogy akkor, szombaton készült:
- hideg ásványvízben 3:1-ben kávét öntöttek és SOOOK cukrot tettek bele.
A kávé a hideg vízben nem oldódott fel, csomókban úszkált a tetején...
DE életem legfinomabb kávéját ittam, akkor reggel!
Soha ilyen jól még nem esett kávé!
Nem az első alkalom, volt, hogy ágyba kapjuk a reggelit, de mindig könnyeket csal a szemebe, ahogy néznek csillogó tekintettel amíg eszünk (mert megeszem mindenképpen, az utolsó morzsáig, pedig én 10 előtt nem tudok enni)
...mindig azt mondják:
- Megérdemlitek, hogy mi is kiszolgáljunk titeket!
<3 p="">3>

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése