Szóljon ez mindenkinek!
Az embert elsodorják a hétköznapok.
Ez van mindenkivel, és azt hisszük, hogy ez természetes....tényleg az?
Dolgozunk, gyerekeket nevelünk, vásárolunk.
Felkelünk, lefekszünk, veszekszünk, kibékülünk.
Közben szaladnak a napok, hetek, hónapok, évek.
Öregszünk.
Közhely...de rohan az idő...
Az ember mindig többet akar. Nagyobb lakást/házat, jobb autót, szebb ruhákat, több bizonyítványt!
Panaszkodunk.
Sok a munka, kevés a pihenés, sok a fizetni való, kevesebb a pénz.
Panaszkodunk, mert hosszú a sor a boltban, panaszkodunk, ha dugóba kerülünk.
Panaszkodunk mindenért.
Idegeskedünk, izgulunk, aggódunk mindenen.
Azt figyeljük ki-mit csinál, tesz, mond.
Rólunk, másokról.
Meg akarunk felelni.
Nem, sajnos sokszor nem saját magunknak, hanem másoknak.
DE!
Amikor dugóba kerülünk, felnézünk-e az égre? Beleszagolunk-e fűnyírás után a levegőbe, vagy csak bosszankodunk, hogy megint füvet kell vágni? Kiállunk-e nyáron a meleg esőbe és hagyjuk, hogy az esőcseppek végig csorogjanak az arcunkon?
Amikor van 2 perc szabadidőnk, felhívunk-e valakit akivel régen beszéltünk?
Mosolygunk? Ölelünk? Csak úgy? Mert jól esik?
...
A megfelelni vágyás jó, előrébb viszi az embert, főleg ha az ember saját magának akar megfelelni.
DE!
Az igazi értékek nem ezek....nem a külsőség a fontos...és az sem fontos, hogy mások mit gondolnak rólunk...
Ami igazán fontos, az nem jut eszünkbe, egészen addig amíg el nem veszítjük.
...mert természetesnek vesszük...
...mert hiába van ott velünk minden nap, nem törődünk vele, pedig ha nincs, akkor nincs semmi...
...ez is közhely...
Aztán amikor beüt a krach, akkor pánikba esünk orvostól-orvosig rohanunk és átértékelünk mindent és mindenkit!
...majd rájövünk, hogy az életben az igazán fontos dolgok pénzen nem megvehetők!